Az Írástudományi Társaság újjáalakult tagsága 1951-ben feloszlani kényszerült. A kor társadalma nem tűrte meg a grafológiát, több más tudománnyal együtt kiszorult a tudományok területéről. A szakkönyveket bevonták, iskolák működtetésére nem volt lehetőség. A határok lezáródtak, tulajdonképpen az intellektuális élet bezáródott. A grafológiát művelők nagyon szűk körben folytatták tevékenységüket, vagy teljesen visszavonultak, vagy alapos szűrés után csak lakásukon fogadtak tanítványokat.
Ebben az időben, az 1926-n, Pécsett született Csötörtök Csaba volt az egyetlen hivatalos engedéllyel rendelkező grafológus az országban. Súlyos izomsorvadásos egészségi állapota miatt nem tudta jogi tanulmányait befejezni.
A grafológiát autodidakta módon sajátította el, külföldi és hazai szakkönyvekből. Ily módon tanult pszichológiát, karakterológiát, kísérő tudományokat, a Szondi-Lipót féle ösztöntant. Harminc év tapasztalata után írta meg máig is használható könyvét, mely később 1986-n jelent meg Grafológia címmel.
Az 1960-70- s években új, sajátos műfaj alakult ki ekkoriban, megjelent a kávéházi grafológia. A grafológusok a kávéházakban, presszókban, szórakozásképpen végezték a kézíráselemzést.
Megélhetési íráselemzés-kávéházi grafológia
Budapesten és a vidéki nagyvárosok kávéházak apró asztalánál megjelentek a kézírás ismerői, és néhány soros jellemrajzot készítettek egy csekély összeg ellenében. A presszóvá átalakuló kávéházak, még őrizték régi intimitásukat. A hangulati elemeikhez ugyanúgy hozzátartozott, az ott tartózkodókhoz odalépő grafológus figurája, mint a kis asztali lámpák fénye.
Rákosné Ács Klára, aki Románné Goldzieher Klára tanítványa volt, egy későbbi interjújában így emlékezett vissza ezekre az időkre:
” A grafológiáról először hat éves koromban hallottam Budapesten, a Belvárosi Kávéházban.”
Egy jól öltözött középkorú férfi szólította meg a vendégeket, és elmondta, hogy néhány leírt szóból, mondatból jellemezni tudja az illetőt.
Akadt is vállalkozó szép számmal, s bár elemzésével csaknem, mindenki egyetértett, távozása után mégis összesúgtak a háta mögött, hogy bolondos jóslás az egész, babona.”
A fiatal, presszókban randevúzó, egymást jobban megismerni vágyó párok, örömmel vették ajánlatát, és papírra vetettek néhány sort. Ezután félreült megszokott asztalához, majd rövid idő után vitte a jellemzést.
Soha nem fogjuk megtudni, hogy hányan voltak közülük valóban szakemberek. Sokuk bizonyára csak emberismeretére, esetleg néhány megmaradt szakkönyv ismeretanyagára alapozva, a megélhetés kényszerétől hajtva dolgozott. Mindezek ellenére munkájukkal nagyban hozzájárultak ahhoz, hogy a kézírás tudománya ne felejtődjön el, továbbra is éljenek a köztudatban az írás és jellem összefüggései.
Időzzünk még kicsit a régmúlt kávéházainak „grafológiai szolgáltatásainál”.
A múlt század első felének kávéházi grafológiai elemzései többnyire, néhány szavas, legfeljebb egy-két mondatos kézírás alapján készültek, előre nyomtatott űrlapon. Nem kell túl nagy fantázia ahhoz, hogy elképzeljük, hogy is zajlott le mindez.
Úgy, hogy a grafológus, egy köteg elemzési űrlappal a táskájában, megállapodik a kávéház vezetőjével, a következőkben. Betérő vendégeinek, a pincér, az étlappal együtt egy űrlapot is az asztalára tesz. A vendég kiválasztja a rendelendő italt és süteményt, s amíg erre vár, rövid írásmintát készít az űrlapon. A pincér kihozza a rendelést, átveszi az írásmintát, majd a kávéház sarkában berendezkedett grafológushoz viszi azt elemzésre. Amíg a vendég fogyaszt, a grafológus elkészíti a jellemrajzot és leírja azt az űrlap megfelelő rovatába. Fizetéskor a vendég, a grafológus díját is tartalmazó számlával megkapja az elemzést. A kapott díjból a grafológus értelemszerűen jutalékot fizet a kávéháznak.
A Kávéházi grafológia művelése más országokban is dívott akkoriban.
Kétségtelen, hogy nem igen sorolható a magas igényességi íráselemzés műfajába, és közvetlenül nem segítette a tudományos megközelítés fejlődését. Mégsem lenne méltányos teljes mértékben elítélni. Szerepe elvitathatatlan, hogy a kritikus időkben képes volt fenntartani a grafológia ismertségét.
A cikk a Grafológia szakmai folyóiratból származik, és írója a „kávéházi grafológia” témában külön gyűjteménnyel is rendelkezik, sok érdekességet őrizve a korszak kávéházi grafológiájáról.
Jóllehet a grafológia e műfaját, leginkább a tenyérjóslással egy kategóriában kezelték azokban az időkben. De érdekesség, hogy művelői között komolyabb, tudományos igényű ismeretekkel rendelkező grafológusok is akadtak, mint a már említett Bendetz Móricz, vagy Zsombok Zalán, Csányi Sándor. Minden bizonnyal, napi megélhetés gondjaikat igyekeztek ők is ilyen módon enyhíteni.
Az érdekes kitérő után – a kávéházi grafológiába- nézzük tovább, a magyar grafológia történetének alakulását.
1956 után megenyhült a helyzet, de a két világháború közti időszakhoz hasonlóan pezsgő grafológiai élet, még váratott magára.
Csötörtök Csaba nevét már említettem, hogy ő volt a 60-as években az, aki rendelkezett hivatalosan grafológusi engedéllyel, másoktól megvonták, ahogy a könyveket, tanítást is. Az egyetlen híradás a grafológia létezéséről Csötörtök Csaba apróhirdetése: ”Néhány sor kézírásból megbízható jellemképet készít” volt. Betegsége ellenére akadályt nem ismerve dolgozott 20 éven át, újsághirdetések útján szerezte klienseit, és kísérletezett egy levelező tanfolyam beindításával is.
Aktívan dolgozott Rákosné Ács Klára is, aki Románné tanítványa volt, 16 éves korától foglalkozott grafológiával. Baráti körein keresztül számos megbízást kapott. Főként történelmi grafológiával foglalkozott, segítve ezzel a történészek munkáját. Tapasztalatait a „Vallanak a betűk” című könyvében osztotta meg. Kiemelkedő tanítványa volt Végvári Valéria, az újjáinduló szervezeti élet egyik vezéregyénisége lett. Ugyanígy a 60-as években kuriózumként kapott engedélyt grafológusi munka végzésére Somoskéri Pál is. Könyve Népszerű grafológia címmel, fennmaradt jegyzetei alapján, halála után jelent meg 1990-ben.
Míg Csötörtök Csaba Grafológia című könyve inkább a szakmának készült, addig Somoskéri Pál könyve a mindennapi ember számára íródott. Inkább szórakoztatóbb ismeret jelleggel.
1986-ban megtört a jég
Megjelent a háború utáni első grafológiai mű” A grafológiáról mindenkinek”, Agárdi Tamástól, a komputeres grafológia megteremtőjétől. A könyv rendkívül olvasmányos, nagy érdeklődést váltott ki a tudományos és művészeti élet köreiben, és felébredt az igény a szervezeti élet újjáalakítására.
1987-ben újjáalakult a Magyar Írástanulmányi Társaság. Országos rendezvényeiken a hagyományok őrzése és továbbvitele mellett, a szakemberek egymás megismerésére, közös munkák elmélyítésére is sor került.
A megrendelésekre és felmerülő igényekre, az évek során új iskolák, kutatóműhelyek, szolgáltató irodák nyíltak. Volt, amelyik életképes maradt és volt, amelyik nem, a gyors gazdasági és társadalmi változásoknak köszönhetően.
Munkájuk során a grafológia visszaszerezte, a két világháború közötti időszakban kivívott rangját. Visszakerült a tudományos élet vérkeringésébe.
Regionális Grafológusképző és Szakértő központot F. Visnnyei Irma alapította, és a gyermekrajzok elemzése, beszédhibások írásának vizsgálata a fő képzési témáik.
Grafodidakt Grafológus-képző és Személyiségfejlesztő Központot Gulyás Jenő István alapította, ahol az alapfokú képzést a rendszer szemléletű és holisztikus grafológia szemléletmód adja.
Ha szeretnél értesítést kapni, grafológiáról szóló blogbejegyzéseimről és aktualitásokról, iratkozz fel hírlevelemre!
Feliratkozás a hírlevélre
Kialakult, egy jól szervezett államilag elismert képzési rendszer, nagyon sokan szereztek ezekben az iskolában elismert oklevelet.
1996 óta szakmaként ismerték el a grafológiát, neves grafológusoknak köszönhetően virágzott a szakirodalom.
Az évtized képző intézményei azonos alapokat raktak le az oktatás folyamán, de mindegyik próbált olyan specifikumot hozzátenni, amivel egyedi a többihez képest.
Az elmúlt évtized kiemelkedő grafológusai és legnagyobb képző intézményei
Az Első Magyar Négyéves Grafológusképző Iskola Z. Gánti Péter nevéhez kötődik. Ő a hurokelmélet és a rendszerszemlélet alapjaival tette le névjegyét az asztalra.
Agárdi Tamás dr. irányításával működő Grafológiai Intézet Kft. az elméleti kutatások és a számítógépes grafológia kifejlesztésében folytatott úttörő tevékenységet. Kifejlesztette komputeres grafometriai programját a GRAFOMÉTERT.
Számos szakkönyv mellett kiadta az első magyar szakmai lapot, Grafológia címmel.
A Grafológusok és Írásszakértők Szövetsége Bodroghy Péter vezetésével kezdte meg képző munkáját. A Bodroghy iskola az intuitív grafológia, ezen belül is a betegségjegyek vizsgálatára helyezte a hangsúlyt. Klagesi mozgáselméletből indult ki, a fizikai törvényszerűségeket és szimbólumokat tanulmányozta. Megalkotta „eseménykarika” elméletét, miszerint a betűk úgy viselkednek, mint a testek, amelyekre különböző erők hatnak.
CEREG (Grafológiai Kutatások és Tanulmányok Európai Köre) képviseletét Demeter Anikó és W. Barna Erika vállalták fel. Képzéseiken a francia grafológiai irányzatot képviselik. Elsősorban a vonalvizsgálatok, ritmus, diagramok és görbék szerkesztésére fókuszálnak. Számos könyv mellett hangsúlyt kapott a Grafoterápia alapjai című könyv.
Dr. Szidnai László grafológiai magániskolájában kis létszámú kísérleti képzés keretében írásminták tanulmányozását végzik, a már említett Grafométerrel.
Az Országos Írásszakértő Intézet Kft. Katona Ágnes irányításával működik országos szinten.
Katona Ágnes dolgozta ki az eddigi legteljesebb, ma is használatos személyiségkép-készítés módszerét, és nevéhez fűződik a pályaválasztás grafológiai módszerének kidolgozása is.
Államilag elismert Grafológus szakképesítésemet én is itt szereztem, és ezúton is köszönöm az átadott tudást, mellyel elkezdhettem grafológusi hivatásom.
Az írás történetéről, kialakulásáról, mint kezdeti számontartási eszközről, később mint gondolati kifejező eszközről olvashatsz ebben a bejegyzésben
Ebben a bejegyzésben írok röviden az ábécé kialakulásáról , a ma is elfogadott normaírásról, mint kiindulási pont a grafológia területén.
Számos fejlődési korszakon megyünk keresztül, mire biológiailag és pszichológiailag is alkalmasakká válunk a kézzel való írás elsajátítására. Biológiai alkalmasság az Tovább
Magunk után nyomot hagyni minden élő halandó vágya. Ilyen értelmezhető nyom, a firka, a rajz, az írás. Az első nyomhagyás Tovább