Az ábécé kialakulásának pontos helye és ideje vitatott ugyan, de a kutatások arra mutatnak, hogy több népcsoport is, mint egyiptomiak, mezopotámiaiak, krétaiak eljutottak oda, hogy a hangokat elkülönített jelekkel ábrázolták.(hieroglif jelek, ékírásos jelek). Az ismert betűírások közül a föníciai bizonyult a legéletrevalóbbnak, ez lett az alapja mai betűhasználatunknak a kézírás formálódásában is. Kialakult a héber, arab, indiai, görög, latin írás.
A magyar kultúra múltjának egyik legvitatottabb pontja, hogy volt-e eleinknek saját írása. Egyre bizonyosabb, hogy eleink a Kárpát-medencébe írástudó népként érkeztek. A betűket rótták, a sor jobbról balra haladt. Ezt az írást a magyarok több csoportja is alkalmazta, a mindennapi használatra a székelyek őrizték meg, ez a székely rovásírás.
Az írás több ezer éves fejlődése során, a kódexírók által használt betűtípusokat a 15. században az Itáliából származó un. „humanista kézírás, a kurzív írás váltotta fel, mai kézírásunk ennek a leszármazottja.
Magyarországon az iskolák államosítása előtt, a népi, városi, felekezeti és kisebbségi iskolákban, eltérő írásmódot tanítottak. Az Eötvös-féle iskolareform (1868) egységesítette az írásetalont „szépírás”, „kalligrafikus szépírás”néven, majd a 20-as évek végén felváltotta a „zsinórírás”.
1945 után minden iskolában megkezdték az un.”meredek” vagy „álló írás tanítását. Az 1956-ban bevezetett új általános iskolai tanterv óta napjainkig elfogadott normaírás az un. „cés-kötéses állóírás”. Ennek ismerete fontos kiindulási pont a grafológusok számára!
