Ezután a népvándorlás kori zűrzavaros időkben nem igazán foglalkoztak grafológiával. A XII. sz. vége felé kezdett újra elterjedni Európában az írással való foglalkozás.
Felfigyeltek arra, hogy a kézírások különböznek egymástól, és megállapították, hogy az írás és a jellem összefüggésben van egymással. Lavater svájci író rendszerezi ezeket az összefüggéseket. Prosper, a Hippokratész vérmérséklet típustanát alkalmazva rendszerezi az emberek írását.
A korszakra jellemző, hogy több neves orvos, filozófus, író bölcsész és teológus is foglalkozik a grafológiával. Egyre több tanulmány és könyv jelenik meg az íráselemzésről. Ennek az időszaknak az eredménye, hogy megfogalmazódott a tudományosság igénye.
Grafológiai elméletek és kidolgozói
Rudolf Pophal svájci orvos, neurobiológus az írómozgást és magát az írást az agyműködéssel hozta kapcsolatba. Számos ez irányú kutatást végzett, melyek fontos előrelépést hoztak a grafológiai kutatásokban.
Később Max Pulver svájci pszichológus, úgymond jungi hatásra, kidolgozta a grafológia egyik legfontosabb elméletét a „térszimbolikát”. Az írás térbeli felosztásának lényege, hogy a függőleges irányok a személyiségvonásokat, a vízszintes irányok pedig az ember-ember közti viszonyokat fejezik ki.
A Térszimbolikát a Koch féle „farajz teszt” kidolgozásához is felhasználták.
Ezek a kidolgozott elméletek fontos pillérei a mai grafológiának.
Mint látjuk a XX. század kezdete előtt javában pezsgett a grafológiai élet világszerte, így Európában is. Olaszországban, Németországban, Franciaországban komoly teret kapott az írásvizsgálat tudománya.
Az első évtizedeiben, egymástól meglehetősen elkülönülten fejlődtek a különböző német, svájci és francia grafológiai iskolák.
Ami közös volt bennük, hogy felhasználták az akkoriban rohamléptekben fejlődő pszichológia eredményeit és egyre nagyobb hangsúlyt kapott a szociológia.
Iratkozz fel a hírlevélre!
A grafológia története az írás kialakulásával egyidős, hiszen azóta teszik kíváncsivá az írás szemlélőjét.Miért is különböznek formájukban, hasonló vagy azonos tartalmú írások. Japánban már az ősrégi időkben megfigyelték, hogy varázslóik tintával rajzoltattak papírlapon egy vonást, és annak hosszúsága, élessége, gyengesége, vastagsága alapján meghatározták az illető jellemét.
Már Arisztotelész és Constantin császár is foglalkoztak az írással kapcsolatos, írásszakértői kérdésekkel.
„A betű mutatja a lelket, aki betűkkel ír, az valósággal benyomja ezekbe lelkének képét, mi tehát az írás által megismerhetjük az írónak a lelkét”, fogalmazza meg Phalerensi Demetrius athéni szónok, már Kr.e. 4. sz.- ban.
A tudományos grafológia megalapozása
A grafológiai és pszichológiai ismereteket rendszerezték a korszak grafológusai.Megindult a grafológiai élet nemzetközi szintű szerveződése. Társaságok alakultak, kongresszusokat szerveztek, folyóiratokat indítottak és publikáltak.
Franciaországból indult el a grafológia, majd jelentős ága alakult ki Németországban is, A század végére a grafológia súlypontja áthelyeződött Németországba.
Két sajátos irányzat alakul ki.
Az egyik Franciaországban, melynek meghatározó alakja, (1806-1881.) Jean- Hippolyte Michon abbé a „Grafológia Atyja”.Tehetsége révén más tudományokkal is foglalkozott,mint történelem, régiségtan, földtan, növénytan, építészet. Negyven éves kora után kezdett el kézírás vizsgálattal foglalkozni, később minden mást elhagyott.
Ő alkotta meg a GRAFOLOGIA elnevezést. A „grafológia” szó görög eredetű „graphosz” írást, a „logosz” szót jelent.
1870-ben jelent meg a GRAFOLOGIA RENDSZERE (Systemé, de la graphologie) című könyve. Ezt követően megalapította az első grafológiai folyóiratot és grafológiai társaságot. Párizs melletti kastélyában rendezte meg az első grafológiai kongresszust.
Közel 30 évig gyűjtötte és rendszerezte a több ezer kézírást. Elsőként mondta ki, hogy írásunk ugyanúgy agy irányítása alatt áll, mint a beszed vagy a járás.
Felhívta a szakma figyelmet „műszeres vizsgálat” fontosságára, a nagyító használatára.
Az agyi aktivitás vizsgálata révén eljutott az „agyírás” felismeréséhez.
„ Ha az ember, mint grafológus azt mondja, hogy megítéli valaki karakterét az írása alapján, akkor az egész személyiséget érti alatta.”
Grafológiai irányzatok
Michonról „A Grafológia Atyja”-ként írtam, nem véletlenül. A mai grafológia neki köszönheti az egyik meghatározó irányzatát, a személyiség központú grafológiát. Rendszerét úgy alakította ki, hogy az emberi lélek természetét, tulajdonságait osztotta fel csoportokra és jelenségekre.
A másik nagy irányzat az írásközpontú grafológia. Meghatározója Michon tanítványa Jean Crépieux-Jamin volt, aki megalapította az analitikus grafológiát, és mindent mérésekkel támasztott alá.
A grafológia másik fő bázisa Németországban volt és Ludwig Klages (1862-1956) filozófus képviselte.
Megalkotta karakterológiáját és kidolgozta ennek kézírásra vonatkoztatott elméletét, a formanívó-elméletet és a jelek kettős értékének a rendszerét. Az írást a mozgás lenyomataként értelmezi. A „kifejezéstana” azt fogalmazza meg, hogy az írás éppen úgy mutatja a jellemet, mint minden mozgásos reakció mint például az arcjáték vagy testtartás .
A forma,a ritmus és az írás kétpólusú értelmezés fogalmai is nevéhez fűződik.
Kláges azt tartotta, hogy az ember megismerése érdekében a döntő mozgatórugókat kell keresni, azaz a személyiség motivációs bázisát. Szerinte minden személyiség felfűzhető egy vezérképre, amelyet az egyén leglényegesebb tulajdonságai alkotnak.
Ez irányítja spontán mozdulataikat, így az írómozgást is, mely egy meghatározó eredményt, írásképet ad.
Mielőtt továbbhaladnák a grafológia „idővonalán” ma még időzzünk el kicsit Michonnál, ha már A Grafológia Atyja-ként tartjuk őt számon.
Franciaország térképének közepe táján, nagyjából épp Lyon és Limoges között van Laroche-près-Feyt. E település jelentősége a grafológia kapcsán, hogy itt jegyezték be hivatalosan Michon abbé (a grafológia atyja) születését, aki onnan nem messze jött világra.
A történelem előtti időkben is lakott településen manapság már százan sem élnek. Ám hírességüket mégis számon tartják.
Rá emlékeztet az a messziről állomásépületre hasonlító ház, melynek falán a „Maison de la Graphologie” (A grafológia háza) felirat látható, fémből készült, kecses betűkkel.
Étkezde is működik benne, melynek falfelületét úgy alakították ki, hogy régi időkből származó papírra emlékeztet. Rajta többféle kézírás is díszeleg, ott van köztük Michon kézírásának mása is.
Olyan jellemző „típusok” grafikumának utánzatát is megszemlélhetjük rajta, mint például „a hamiskodó”, „a jóindulatú” vagy „a nemes lélek”.
Az itt közzétett írásra, egy 2016-os grafológiatörténeti blogbejegyzésben találtam. Mivel épp témába vág,ezért osztottam meg veletek.
E felfedezés kapcsán, elárulom : nagy kedvet kaptam hozzá, hogy a „Bakancslistámra vegyem”, és egyszer ellátogassak e helyre. A vendéglőben, egy csésze kávé mellett megfogalmazzam újra és újra, hogy miért is szeretem ennyire a grafológiát? 🙂
Az írás történetéről, kialakulásáról, mint kezdeti számontartási eszközről, később mint gondolati kifejező eszközről olvashatsz ebben a bejegyzésben
Ebben a bejegyzésben írok röviden az ábécé kialakulásáról , a ma is elfogadott normaírásról, mint kiindulási pont a grafológia területén.
Számos fejlődési korszakon megyünk keresztül, mire biológiailag és pszichológiailag is alkalmasakká válunk a kézzel való írás elsajátítására. Biológiai alkalmasság az Tovább
Magunk után nyomot hagyni minden élő halandó vágya. Ilyen értelmezhető nyom, a firka, a rajz, az írás. Az első nyomhagyás Tovább