Társasági grafológia
A századforduló környékén, csak kevesen foglalkoztak írásvizsgálattal. Inkább, ösztöneiket, vagy magán úton szerzett ismereteket használták, vagy külföldön tanult és szerzett tapasztalataikat kamatoztatták.
Ők voltak azok, akik a különböző európai grafológiai iskolák elért eredményeit összeötvözték, és elindították „hódító” útjára országunkban is az új tudományt.
A környező országoktól eltérően, nálunk még mindig, az úgynevezett társasági grafológia dívott.
Az első komolyabb figyelmet 1909-ben és 1924-en megjelent grafológiai témájú könyvek kapták, melynek szerzői Pinterics Károly bírósági írásszakértő és Liebermann Tódor orvos. Szerette volna orvostársaival is megosztani a grafológiában rejlő lehetőségeket.Ebből fakadóan, a hitetlenek meggyőzésére írta meg e tanulmányát. Ez úgy látszik sikerült is, mert e két könyv megtette hatását, utat nyitott, az addig csak szórványosan megjelenő publikációknak.
Egyre többen foglalkoztak kézíráselemzéssel- részben tudományos igényességgel, részben szórakozásból.
Őket követte Giay Rudolf, aki Klages formanívó elméletét idézi. Könyvének érdekessége, hogy található benne egy „Irásmérce” mellyel már mérni lehet az írás méretét, dőlést, margót stb.
A Michon mintájára íródott, jel-jelkép, szótárszerű használat miatt, egyfajta intuitív vonalra viszi el a grafológiát. Állítja az analitikus grafológiát képviselő Crépieux.
Tulajdonképpen itt már Magyarországon is megjelennek a grafológiai irányzatok hatásai.

Bíró József festőművész, grafológus „Modern grafológia” című könyvében már foglalkozik a grafológia irányzataival és fejlődésével. Nevéhez fűződik a golyóstoll feltalálása is.

Magyarországon Románné Goldzieher Klára fellépésétől jelent meg a tudományosság igénye a magyar grafológiában. Sokoldalúan művelt asszony volt, képzőművészként is nevet szerzett magának, törvényszéki írásszakértő és grafológus. A gyakorlatból leszűrt tapasztalatokat helyezte előtérbe az elméleti tudással szemben. „A megfigyelés kell, szolgáltassa az alapot minden elméletnek”- vallotta.
Kifejlesztett egy írássebesség és nyomásmérő eszközt is a Graphodint (grafodin). Melyhez korábban a gyorsírás időmérési gyakorlata szolgált alapul. Ezen vizsgálati eredményei továbbá megalapozták az egyszerű gyorsírás hazai kidolgozását. Ebben társa volt Bálint Antal, a Magyar Gyorsírók Országos Szövetségének alapítója.
1930-ban megalapította a Magyar Írástanulmányi Társaságot
Rá egy évre létrehozták az Íráskutató Intézetet, melynek feladata a kutatások koordinálása és publikálása volt. Számos kutatást végeztek a fiatalkorúak, beszédhibások, agysérültek, írására vonatkozóan, de vizsgálta a balkezességet ikrek írásában is.
A témában előadói munkásságot is végzett, többek között New Yorkban, könyveket jelentetett meg angol nyelven is.
A II. világháború után, az Amerikai Egyesült Államokban kezdett új életet, azaz folytatta addigi munkáját. Amerikai társával kidolgozta a grafológiai pszichogramot, ami szintén jelentős lépés a mai magyar grafológiában. Munkásságát Amerikában folytatta egészen haláláig.
Hihetetlenül pezsgővé vált ebben az időszakban a grafológiai élet Magyarországon is
A kor kulturális és tudományos életének számtalan képviselője csoportosult a Magyar Írástudományi Társaság köré.
1930 körül tűnt fel Magyarországon Dr. Bendetz Móric, aki Magyarországon először fogalmazta meg, hogy a kézírás „agyírás”. Klages formanívó elméletét objektív alapokra helyezi, és ezen az elméleti vonalon dolgozik tovább. Könyveiben az írásjegyek és személyiségjegyek összekapcsolása kap hangsúlyt.
Iványi Grünwald Béla festő, így nyilatkozik:”Annál is inkább komoly tudománynak ismerem el a grafológiát, mert mi magunkfajta festőművészek is félig-meddig grafológusok vagyunk, vagyis amikor festés előtt skiccet csinálunk, a rajz vonalaiból már megállapítható a festő karaktere.”

Előadások sorozatait tartják, ez időkben, a grafológia témájában. Néhány példa a teljesség igénye nélkül: Dr. Balázs Dezső” A bűnöző írása”, Ficher Árpád ”Szívműködés és írás”, Dr Luttor Ignác „Írástanítás az új iskolában” stb.
Nagy hangsúlyt fektettek a grafológia oktatására is. Két év és hozzá gyakorlati idő teljesítménytől függően, volt a feltétele az oklevél megszerzésnek. Grafológiai iskolák jöttek létre, és a kezdeti hobbiból egyre több életpálya bontakozott ki. A Magyar Írástudományi Társaság keretein kívül is működtek aktív grafológusok, akik szívesen dolgoztak egyedül, néhányan kisebb munkaközösségekben. A kibontakozáshoz kedvező volt a kor, de elég rövidnek bizonyult az idő.
A grafológusok életébe is mind határozottabban szólt bele a történelem, lehetetlenné téve a működést. Sokan külföldre menekültek, másokat elsodort a háború szele.
Szellemiségük, munkásságuk azonban példamutató maradt, nemcsak az évszázad, de az új évezred grafológusai számára is.